a gyomor Pars nonglandularis és margo plicatus nyálkahártyájának mikrovaszkulatúrája a lovon: pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat a korróziós gipszekről

a ló nem mirigyes gyomornyálkahártyájának mikrovaszkularizációját pásztázó elektronmikroszkópiás korróziós gipszekkel vizsgáltuk. 11 egészséges lovat vizsgáltak meg. A Margo plicatusban előforduló gyomorelváltozások magas előfordulási gyakoriságának megfelelően különös figyelmet fordítottak a pars nonglandularis és a margo plicatus, mint az aglanduláris nyálkahártya különálló területe közötti megkülönböztetésre. Mindkét területen a lamina propria mucosae véredényei három vaszkuláris rétegben helyezkedtek el; azaz i) bazális, II) közbenső, III) szubepitheliális vízszintes szint. A bazális (I) és a köztes (II) rétegekben a vaszkuláris ellátás az artériás retia-rete arteriosum profundumban, a rete arteriosum subpapillare – ben és a vénás plexus-plexus venosus profundusban, a plexus venosus subpapillare-ben szerveződött. A függőleges összeköttetések integrálták a rétegeket a teljes lamina propria érrendszerébe. A subepithelialis (III) réteg a lamina propria mucosae összes kötőszöveti papillájának ereit képviselte. Ansae capillares intrapapillares találtak a pars nonglandularis. Ezzel szemben a margo plicatus mindegyik papillája tartalmazott egy “kúp alakú” rete capillare intrapapillare-t. A Margo plicatus vastagabb epitheliumát és lamina propria mucosae-ját ezért kevésbé sok, de hosszabb intrapapilláris érrendszer szolgáltatta. A margo plicatus tipikus vaszkuláris komponensei az etiológiai lánc számos olyan láncszemének tekinthetők, amely a ló gyomrában a gyomornyálkahártya elváltozásait jellemzi.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.